Az edelényi görögkatolikus hívek a csereháti kis falvakból, ill. Múcsonyból települtek a városunkba. Ennek oka egyrészt a gyerekek iskoláztatása, egy korszak átgondolatlan gazdaságpolitikája, amely szétverte a falusi közösségeket, de a munkahely lehetősége is. E gyarapodást jól tükrözik a sematizmusok számai: 1882-ben 190, 1940-ben 219, 1983-ban 1000 görög szertartású lakja a települést.

A görögkatolikus hívek ellátását Dr. Gulovics Andor múcsonyi parókus vezetésével elsősorban az ő segédlelkészei végezték. Kezdetben a helyi római katolikus templomban, majd 1959-től az akkor Április 4 út 4. szám alatt lévő lakóházból átalakított, Istenszülő tiszteletére felszentelt saját kápolnában tartották az istentiszteleteket. 1964 jelentős dátum, hiszen ekkor Obbágy Miklós immár Edelénybe kihelyezett segédlelkészként, majd parókusként szervezi és építi tovább a közösséget.

Csakhamar világossá válik, hogy a fejlődő egyházközségnek nagyobb liturgikus térre van szüksége. A Török Ferenc tervei alapján készült templom alapkövét 1979-ben rakják le, majd az Isten kegyelme, Rakaczki Mihály parókus áldozatossága és a hívek fáradtságot nem ismerő munkája négy év alatt építi fel. A mára városunk egyik emblematikus épületévé vált templomát Dr. Keresztes Szilárd püspök szenteli fel 1983. szept. 18-án.

Az impozáns épület hajója hatszög alaprajzú, famennyezetes, kívülről rakacai kővel borított. A bizánci építészeti hagyomány döntően meghatározta az alkotást, amelynek képállványát Bélaváry Alice és Janka Ferenc festette. A falakon látható monumentális kompozíciók Nemcsics Antal alkotásai, az ünnepek ikonjait pedig Janka Gábor készítette.

Az egyházközséget 2001-től Béres Miklós kiérdemesült helynök vezeti, aki széleskörű lelkipásztori munkával és felelősséggel építi tovább a közösséget, s 2010. okt. 23-án az „Edelény Város Díszpolgára” elismerésben részesül.

2010. jún. 4. az egész városnak, de talán leginkább a görögkatolikus híveknek jelentett igazi megpróbáltatást. A Bódva átszakadt gátja azt eredményezte, hogy a folyó több utcát elöntött, s a szeretett templomban is napokon keresztül állt a víz.

E tragikus, mégis az életről beszélő év közepétől a jelen sorok írója az egyházközség parókusa. A mindenható Isten gondviselésének köszönhetjük, hogy városunkban 2011-től általános iskola és gimnázium, 2013-tól pedig óvoda is működik a görögkatolikus egyházunk fenntartásában. Az oktatási, nevelési intézményekben folyó munka reményeink szerint nemcsak a különböző felekezetek, de az egész város épülésére is válik.

2014-ben felújításon esett át a templommal egybe épült egykori parókia, amit a hívek ma közösségi házként használnak. Ez az épületrész ad otthont az egyházközség fenntartásában immár 6. éve működő házi segítségnyújtó szolgálatnak is, amellyel egyházközségünk intézményesült formában is igyekszik megfelelni az irgalmasság krisztusi parancsának.

Egy hegyről a táj összképe tárul elénk, ha lemegyünk onnan, akkor a részletekben gyönyörködhetünk. A fent olvasható sorok is csak kontúrok, amelyekből nem látszanak az „egy szájjal és egy szívvel” éneklő zsúfolt templomok, az Istenszülő máriapócsi kegyképéhez járuló tömegek, a köszönet fényeitől meleg szemek, a jó hangulatú egyházközségi családi napok, a gazdag élményekkel növelő táborok és kirándulások, a mindig nyitott és befogadó közösségek. E sorok minden olvasóját hívom tehát a részletek szépségének felfedezésére!

Az egyházközség parcóhusai

• 1964 – 1979 Obbágy Miklós

• 1979 – 2001 Rakaczki Mihály

• 2001 – 2010 Béres Miklós

• 2010 –           Marincsák László

Az egyházközségből indult papok

• Dr. Obbágy László

• Lipták Pál

• Lipusz László

A templombúcsú ünnepe:

Szent Kereszt Felmagasztalása

Az egyházközség filiái:

Borsodszirák, Szendrőlád, Balajt, Damak, Hegymeg